- L�jj! – sz�lt. Ezen a ponton kezdtem �gy �rezni, hogy a Herceg parancsolgat�sa az agyamra megy. K’ever egyre s�r�bben �lt�tte ki a nyelv�t, s mivel kezdtem agg�dni emiatt, levettem a v�llamr�l, s a l�bamhoz fektettem. A k�gy� kom�tosan becsusszant az asztal al� - elriasztva ezzel az ott �lldog�l� katon�kat – s onnan figyelte tov�bb az esem�nyeket. 
- Nem kell sz�t fogadnom neked! – dobbantottam, mire a k�r�l�tt�nk �ll�k riadt arccal tekintettek Damianra, aki tov�bbra is t�relmesen �llt el�ttem, �s a b�bura mutatott. 
- L�jj! – sz�lt �jra, �s higgadts�ga csak egyre jobban feld�h�tett. M�gis mit k�pzelt mag�r�l? Csak az�rt mert � a Herceg, mindenkinek �gy kell ugr�lnia, ahogy � akarja? Nevets�ges, nem �s nem! 
- �gy besz�lsz az emberekkel, mintha mindenki a szolg�d lenne! Ez�rt lehet az Orion Herceg csakis Ely, �s nem te! – tajt�kzottam, a harcosok pedig egy l�p�st h�tr�ltak, mintha megijedtek volna a bennem felgy�leml� haragt�l. Damian azonban tov�bbra is nyugodt maradt, s v�rakoz�n figyelt engem. 
- L�jek? Ezt akarod? – k�rdeztem, s haragosan el�vettem egy ny�lvessz�t – Minden�ron le akarsz b�getni, igaz? H�t akkor parancsolj, fels�ges Herceg – d�h�ngtem, majd lend�letesen megfordultam, s an�lk�l, hogy val�j�ban c�loztam volna, ell�ttem a nyilat. Meg sem v�rtam, hogy c�lba �rjen, visszafordultam Damianhoz, �s kit�rtam a kezeimet. 
- Most boldog vagy? – vetettem oda, � pedig n�h�ny m�sodpercnyi gondolkod�s ut�n b�lintott, majd a b�bu fel� mutatott az ujj�val. Haragosan s�hajtva visszafordultam – Damian szavak n�lk�l is parancsolgatott -, majd hitetlenkedve l�ttam, hogy a ny�lvessz� a piros folt kell�s k�zep�b�l mered ki. Telital�lat.