Köd
Elmerült a sötét tájban,
Ködfoltokon, éjszakában.
Fehér lepel, fekete éj,
Sűrű halál, nagy a veszély.
Két kis szeme fortyan, csillog,
Lángol a tűz, szívben dobog.
Harag gyúlik kebelében,
Gyilkos szándék a kezében.
Hószín fátyol eget takar,
Csillagnépet ölni akar.
Zavaros kép, valaki jár,
Lelkében a halálra vár.
Hangja sikoly, eget dermeszt,
Vérbe fagyott őse kereszt.
Tenyerében végzet a kés,
Ősi átok, rút szenvedés.
Lobban bosszú - s haragszikra,
Az életért csak őt szidja.
Felemelné éhes mancsát,
Hallatná a halál hangját.
Fehér fátyol bíbor színt ölt,
Véres immár fekete föld.
Lebbent keze, éj-fekete,
Vörös színben fehér bőre.
Csillan szeme, lelke dühöng,
Tettéért élt, nyomorba dönt.
Lelke immár pokol férge,
Ködfátyol a titka őre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
