- Agg�dsz a Tan�cs miatt, Hercegn�? – szak�tott ki gondolataimb�l Damian. 
- F�lek, hogy nem fognak visszaengedni Elyhoz – jelentettem ki hat�rozottan. A Herceg egy pillanatra les�t�tte a szem�t, majd mereven el�re tekintett. 
- Azt fogj�k tenni, ami a legjobb a n�pnek – jegyezte meg sz�razon, szinte diplomatikusan. 
- A n�pnek az a j�, ha a Herceg �s a Hercegn� egym�s mellett vannak – feleltem szinte sziszegve, s azt hiszem, Damian �szrevette hangomban a visszatartott fesz�lts�get. 
- Hogy akarod �ket meggy�zni arr�l, hogy Ely a kiv�lasztott? – fordult fel�m v�ratlanul, s meg�llt. 
- Tudom. B�rkin�l jobban �rzem, hogy csak � lehet az – v�laszoltam, de Damian megcs�v�lta a fej�t. 
- Ez kev�s lesz. 
- Azt mondtad, biztos vagy benne, hogy � az Orion Herceg – eml�keztettem. Komoly szem�t m�lyen az eny�mbe f�rta, s bizonyos vagyok benne, hogy elsz�molt t�zig, mire megsz�lalt. 
- Tal�n t�vedtem – mondta halkan, �n pedig �gy �reztem, mintha egy �t�st m�rt volna a gyomromra. Haragot �reztem 
felgy�lemleni, s a torkomban gomb�c keletkezett. 
- Hogy �rted ezt? 
- Tal�n m�gsem � a Herceg… - h�zta �ssze a szem�ld�k�t, �n pedig v�gyat �reztem arra, hogy felemeljem a szokny�m szeg�ly�t, �s visszaszaladjak �desany�mhoz. De nem tehettem ilyen gy�va dolgot. 
- Szeret engem – �rveltem halkan – �s �n is szeretem �t. 
Damian n�zett r�m egy darabig, majd keser� mosolyra h�zta az ajkait. 
- A Tan�cs majd eld�nti – jelentette ki, de hangs�ly�b�l tiszt�n �reztem, hogy az elk�vetkezend� besz�lget�s nem az �n javamat fogja szolg�lni. �s nem is Ely�t. Nem t�vedtem.