8. részlet
Corinna Ann Jay 2015.04.01. 07:51
Drang elejtett tőre ott feküdt a fa gyökerénél, de még mielőtt hozzányúlhattam volna, Damian arrébb rúgta.
- Tele van gonoszsággal, ne szennyezd a kezed vele! – mondta, majd a lányok felé fordult. Előkapta a tőrt az övéből, s az indákhoz érintette, de mielőtt belevágott volna valamelyikbe, megtorpant a keze. Értetlenül néztem rá, ő pedig egy fekete, masszaszerű anyagra mutatott, mely úgy mozgott az indán, mint egy izgága kis kukac.
- Mi a fészkes… - kezdtem, de Damian befogta a számat, s a fülemhez hajolt.
- Távolodj el a fától!
Homlokomat ráncolva teljesítettem a kérését, ugyanakkor magyarázatot követeltem. Hiszen az volt a terv, hogy leszedjük Angelát és Rebekát erről az elátkozott fáról.
- Nézz oda! – súgta halkan, s a fa törzsére, és az indákra mutatott, melyeken több, fekete masszaszerű anyag is izgett-mozgott, s melyek találkoztak közülük, azok egyesültek – Drang darabjai.
- Te jóságos ég… - leheltem, s még nagyobb kényszert éreztem, hogy kiszabadítsam a testvéreimet a fa fogságából, ám amikor elindultam volna, Damian megragadta a vállaimat, s visszatartott. Nem értettem, miért viselkedik így, küzdöttem, hogy eresszen el, de erősebbnek bizonyult.
- Cory-Ann, ne csináld! – utasított, s amikor magyarázatot követeltem tőle, határozottan a húgaim arcára mutatott – Nézd!
Én pedig néztem, s láttam, ahogyan a fekete kis masszadarabok felkúsznak Rebeka és Angela nyakán, s betüremkednek a szájukon, orrukon és szemükön keresztül a testükbe. A szám elé kaptam a kezem, de addigra már felszakadt belőlem egy velőt rázó sikítás. Pontosan abban a pillanatban, mikor Rebeka és Angela kinyitották a szemeiket, melyek nem kékek vagy zöldek voltak, hanem sárgák…
|